Lemezkritika-külföld: Black Sabbath: Dehumanizer

írta garael | 2005.10.22.

Megjelenés: 1992 Kiadó: EMI Records Weblap: http://www.blacksabbath.com/ Stílus: Heavy Metal Származás: Anglia

Tony Iommi - Lead Guitar Geezer Butler - Bass Ronnie James Dio - Vocals Vinny Appice - Drums Geoff Nicholls - Keyboards

Computer God After All (The Dead) TV Crimes Letters From Earth Master of Insanity Time Machine Sins of the Father Too Late Buried Alive

A Tony Martinnal készített remek 3 album után-melyek a Sabbath egy jóval dallamosabb, epikusabb, monumentálisabb korszakát határozták meg, a banda érthetetlen módon- legalábbis minden előzetes nélkül- menesztette a remek hangú énekest, és visszacsábította Dio-t, ki ragyogó szólókarrierjének egyik mélypontja -Lock Up the Wolves- után úgy gondolta, érdemes próbát tenni sikereinek egy korábbi színterén. Ennek eredményeként megszületett az "újkori Sabbath" legsúlyosabb, legsötétebb, legelidegenítőbb albuma, a Dehumanizer. A csapat visszanyúlt a gyökerekhez, de csak annyira, hogy a nyomasztó súlyosságot integrálja újra a zenéjébe, párosítva azt egy digitális, hideg apokaliptikus hangulattal és hangzással.- ugyanakkor nyomokban megmaradt a Martinos lemezek dallamközpontúsága is.

Nem tudom, ki határozta meg ezt az új irányvonalat, valószínűleg Dio keze van benne, hiszen ez az album Dio munkásságának is új korszakát nyitotta meg: következő albumai ugyanebben a súlyos, vontatott doom érában születtek, ám jóval szikárabb és nehezebben emészthető dallamokkal. Már maguk a számcímek is árulkodnak a zenei világról, a computer god, after all, burried alive, sins of the Father...mind -mind jelzik, hogy itt most nem mitológiai kérdésekről lesz szó, ehhez pedig a zene tökéletesen illő doomos power. Már az első két szám is olyan nyomasztó hangulatú, hogy az embernek hallgatás közben rögtön csirkenyak-vágó hangulata támad. Különösen az After All fúl hideg párát az ember lelkébe nagybőgőt idéző sampler horrorfilm zenés kezdésével, temetői hangulatával, elektronikus dallamfutamaival. Torz módon persze itt is jelen van a nagy ívű téma, amit azonban a komor hangulat nem enged kibontani.( Nem véletlen, hogy az After All introját akarták eredetileg a doom nevű számítógépes játék zenetémájának). A TV Crimes a Sabbath egyik leggyorsabb, videoklippet is megélt száma, dühödt zakatoló power, abból az erőtől duzzadó fajtából, melynél nem a tempó, hanem zenei téma határozza meg a súlyosságot. A Letters From Earth ismét egy doomos tétel, sötét Iommi riffekkel és elnyújtott Dio kifejtéssel, elektronikus gitáreffektekkel. A Master of Insanity nyomasztó basszusfutamai után egy lassabb középtempós, ám szokatlanul dallamos refrénű nóta, talán itt jön ki legjobban a Tony Martinos dallamvilág. A Time machine Trouble módon zakatoló, filmzenealbumra is felkerült szerzemény (Wayne világa), a Sins of the father rockosabb gitárhangszínnel megáldott, ám riffjeiben szintén a gépi monotonitást megidéző dal, remek Dio-s refrénnel. A TooLate a lemez lírai száma, ám igazi power lírai, Dio hangja gyönyörűen szárnyal benne, és természetesen e dalból sem hiányozhat a digitális súlyosság. Ehhez a számhoz szorosan hozzákapcsolódik a következő dal , az I, mely az album másik nagy "slágere", igazi zakatolós, headbangelős Sabbath nóta. A végére marad a Master of Insanityhez hasonló, monoton riffekkel és verzével induló, ám Trony Martinos refrénnel megírt doom. Az albumot mind a kritika, mind a közönség jól fogadta, sajnos nem lett folytatása, személyi problémák miatt Dio ismét távozott a bandából, és visszatért Tony Martin, hogy folytassák az epikusabb albumokat. Mit is mondhatnék még? Ez az album keltette fel annak idején érdeklődésemet a keményebb poweresebb zenék iránt, a TV Crimes és az After All pedig azóta is a kedvenc 10 számom között szerepel. Fantasztikus klasszikus, 10 pont.

Garael Pontszám: 10/10 Alapmű

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Herr Wolf on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “T. Asoka! Ha nagyon ott akarsz lenni, akkor rém egyszerű!!! Maradj itthon és gyere!!!”
asoka on Bruce Dickinson – Micsoda nótákra készülhetünk!: “Én nagyon ott akarok lenni, csak pont akkor leszek külkföldön. Nem tudom mit csináljak.”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “No! Akkor megvolt a müncheni és tegnap előtt a bécsi buli is!!! Egészen BRILLIÁNS koncertek voltak. Nem lehet belekötni!!! …és…”
Herr Wolf on Saxon: Hell, Fire And Damnation: “A turné elindult. Láttam élőben a Glasgow-i és Dublini bulit. Brutálisan parádés koncertek voltak. A Saxon 4 új dalt játszik,…”
Herr Wolf on Judas Priest: Invincible Shield: “A turné elindult és nehéz illetve NEM lehet belekötni. Nem rég értem haza Dublinból. Láttam a turné első ( Glasgow)…”
Herr Wolf on Bon Jovi – 40 év már maga az örökkévalóság?: “A dal elsőre nem rossz, de Bon Jovi hangja sajnos nem frankó! Koncerten borzalmasan rossz.”
Herr Wolf on Winger – Budapesttől is búcsúznak: “Ez egy brutálisan jó hír! Nem gondoltam volna, hogy akár 1x is, de eljönnek hozzánk! Kötelező koncert!!!”
Clint Eastwood on Judas Priest: Invincible Shield: “Ha csak egy ember szemét felnyitom, hogy a maiden nevű fától lássa az erdőt is már megérte a hozzászólás.”