Grand Illusion: Brand New World

írta TShaw | 2010.06.08.

Megjelenés: 2010

Kiadó: AOR Heaven

Weblap: http://www.grand-illusion.se/

Stílus: AOR

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Grand Illusion néven, nyí­ltan felvállalni olyan elődök zeneiségének továbbvitelét, mint a Styx, a Journey, vagy a Kansas, nagyon bátor dolog, na meg persze veszélyes is. Különösképpen a Styxet tartom úgyszólván bevehetetlen erődnek ilyen szempontból, mivel az amerikai AOR istenek bandájában rengeteg előnyös dolog találkozott - első osztályú énekhangok, zeneszerzők, hangszeres zsenik, bátorság, fantázia, ambí­ció és egészséges nagyképűség. Ezek a tényezők az adott bandát sikerre í­télik, a többiek viszont, akármennyire is jól zenélnek, nem feltétlenül tudják elfoglalni a királyoknak fenntartott helyeket. Svédország pedig erős az AOR műfajban, meg sem tudom már számolni, hány svéd banda került terí­tékre eddigi pályafutásom során, de a Grand Illusionre mindegyiknél jobban vártam. Ezzel a névvel és a Myspace profilon tudatosan felvállalt Styx örökséggel könnyedén belophatták volna magukat a szí­vembe, és bár a lemezük nagyszerű AOR muzsika, az elvárásaimtól jócskán elmaradtak. Világmegváltást, a nem létező 2010-es Styx soralbumot vártam tőlük, de naivitásom áldozata lettem. Amit kaptam, az egy tisztességes és figyelemre méltó alkotás, de a klasszikus elődöket csak nagyon-nagyon finoman közelí­ti meg - ráadásul mivel svédekről van szó, még azt is mondhatnám, hogy ez a lemez tucat termék. A zenekar korábbi lemezei is ilyenek voltak, mégis mindegyiktől valami csodát vártam. A 2002-es 'View From The Top' cí­mű albumon (kedvenc anyagom a bandától, különösen a Who's It Gona Be?) például két-három igazán ütős, mai napig a fülemben csengő daluk is volt, a többi viszont olyan átlagos dallamtengernek tűnt csupán. A stí­lust imádom, de a sokadik egy kaptafás dal mindenképpen unalmas lesz egy idő után. Hogy egy kicsit a társaságról is szóljunk, a svéd dallambűvölőknek ez már az ötödik albuma, de valahogy nekik nem jutott ki annyira a hí­rnévből, mint mondjuk a Last Autumn's Dreamnek. Igazi másodvonalbeli zenekar, ami viszont ennek ellenére onthatná magából a jobbnál jobb anyagokat - ezt meg is teszi, csak a neve miatt egyúttal saját maga alatt is vágja a fát Szócséplés nélkül el lehetne könyvelni a lemezt egy életerős, dallamokkal teli, abszolút kellemes AOR anyagnak. Már az albumnyitó Never Find Her Alone is önmagáért beszél - dinamikus és rettentően dallamos, fülbemászó, tipikus AOR gyöngyszem, egyúttal talán az album legerősebb pillanata is. A 157th Breakdown azért kiemelkedő alkotás, mert itt lehet talán a legjobban nyomon követni a banda Styx iránti vonzódását, ennek megfelelően én is ezt a dalt élveztem a legjobban. Próbálnak a srácok ütős vokálokat is összehozni, és ez javarészt sikerül is, de a példaképektől még mindig messze vannak. Ami a továbbiakat illeti, nagyjából az I'm Alive utáni kiemelkedő pillanatok a Burning Bed, a Warning Sings, a Playing With Fire, és természetesen a zárótétel, a gyönyörű ballada Forever With You. Utóbbi dal hallgatása közben arra gondoltam (amikor éppen nem merengtem a témán), hogy ez a nóta gyakorlatilag jóval egyedibb és ötletesebb lett, mint az összes többi. Igazából úgy érzem, a Grand Illusion egy erőltetett kaptafa szerint í­rja meg a dalai nagy részét, amik ebből adódóan egy idő után menthetetlenül ellaposodnak, kivéve az olyan nótákat, amiknél tényleg képesek voltak megragadni valami speciális hangzást... a saját hangjukat. Ilyen dalok jelen esetben a Forever With You a maga gyönyörű vokális részeivel, a valóban a Styxre kacsingató 157th Breakdown és a Burning Bed. Ha ilyenekből lenne még pár a lemezen, bizonyosan megemelném a pontszámot még eggyel. Alapvetően a tapasztalataim pozití­vak ezzel a lemezzel kapcsolatban, bár őszintén szólva, csalódottság is van bennem bőven. Tudom én jól, hogy a név még nem jelent semmit, de egy Styx rajongó nem tud elvonatkoztatni tőle... Ez nagyjából azt is jelenti, hogy aki csak "úgy" szereti ezt a stí­lust, annak az ég világon semmi gondja nem lesz vele!

Pontszám: 7