Tesla: Alive In Europe!

írta TShaw | 2010.05.09.

Megjelenés: 2010

 

 

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: http://www.teslatheband.com

Stílus: hard rock

Származás: USA

 

Zenészek
Jeff Keith - ének Frank Hannon - gitár Brian Wheat - basszusgitár, háttérvokál Troy Luccketta - ütősök Dave Rude - gitár, háttérvokál
Dalcímek
01. Forever More 02. I Wanna Live 03. Modern Day Cowboy 04. Heaven's Trail 05. What A Shame 06. Shine Away 07. Love Song 08. What You Give 09. The Way It Is 10. Breakin' Free 11. Hang Tough 12. So What! 13. Signs 14. Lil' Suzie 15. Into The Now
Értékelés

A Tesla feladta magának a leckét. Manapság, amikor a koncertlemezek gyakorlatilag teljesen kivesztek a zenekarok és a kiadók kí­nálatából, nem egyszerű ilyen tí­pusú anyagot kiadni és sikeresen terjeszteni. Élő DVD-kkel persze tele van minden lemezbolt, de jó fajta, lehetőség szerint dupla CD-s kiadványból frisset nem nagyon lehet találni, kivéve a régi kiadásokat, vagy a nagy legendák újrakevert verzióit - 'Live at Wembley', 'The Song Reamins the Same', stb. A Tesla most mégis megpróbálkozott egy európai turné megörökí­tésével, méghozzá a hagyományos, kizárólag hallható formátumot megcélozva. Pont a Tesla... Érdekes húzás ez részükről, hisz 2001-ben már kiadták a 'Replugged' nevű dupla CD-s koncertet, aminek hangzásában ugyan voltak viszontagságos pillanatok, ám mégis etalonnak lehet nevezni. Igazán nagyszerű kiadvány volt, aminek a birtokában gyakorlatilag a zenekar élő lemezeinek a lényegét is magunkénak tudhatjuk, hiszen a később megjelent 'Standing Room Only' és 'Extended Versions' (elég utálatos egy sorozat...) ennek a lemeznek az anyagából táplálkozik. Most, a 2010-es évben tehát a csapat újra összekalapált egy koncertalbumot, jelezvén egyfelől, hogy életben van, másfelől, hogy a sokak által szeretett élő lemezek még egyáltalán nem temethetők el. Mindez pedig nehéz feladat, de nem megoldhatatlan. Aki beszerzi az 'Alive in Europe'-ot, az egy igazán különleges kiadvány birtokosa lehet, hisz az öreg rock dinoszauruszokkal ellentétben a csapat egy friss és aktuális setlistet rakott fel a lemezre. Már maga a koncert kezdőpárosa is az utolsó, 'Forever More' cí­mű album dalaiból áll össze, de itt vannak még a kihagyhatatlan klasszikusok is, mint a Modern Day Cowboy, a Little Suzie, vagy a Love Song. Igazi ritkaságokat nem fogunk hallani, de ezt nem annyira a kiadványnak, inkább a zenekarnak kellene felróni. A megszólalásban természetesen nem lehet hibát találni. Nem tudom, utólag a stúdióban mennyire nyúltak bele a kész anyagba, de a végeredmény mindenképpen nagy élmény. Amennyire egy pusztán hallható anyag képes lehet visszaadni az eredeti koncertélményt, annyira sikerült is ezt megoldania ennek a lemeznek. Egyetlen negatí­vumot rónék csak fel, ez pedig a műsoridő. Tizenöt szám, ami szerintem kevés (bár manapság tényleg egyre jobban dominálnak a rövid koncertek), főleg annak tudatában, hogy egy általam találomra kiválasztott németországi, 2009 közepén játszott koncert 18 dalból állt össze - igaz, abban volt egy külön gitárszóló is. A lemezzel kapcsolatban felmerül egy kérdés - bár lehet, ez az í­rás inkább erre fókuszál, mintsem a lemezre -, amit szerintem muszáj feszegetnünk: van még jövője az élő albumoknak? Tekintve, hogy a Tesla megjelenése friss, és a Frontiers Records is teljes értékű kiadványként tekint rá, azt kell mondanunk, hogy igen. Egy átlagos zenehallgató számára a koncertélmény megszerzése többféleképpen lehetséges. A DVD-k ma már olyan minőségben tárják elénk a műsorokat, ami korábban elképzelhetetlen volt, nem is beszélve a HD anyagokról. Merészen gondolva a jövőre, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy hamarosan a nappaliban ülve is száz százalékos lesz a koncertélmény - csak legyen pénzünk megfizetni! De ahogyan még ma is sokan gyűjtik a bakelit lemezeket, sőt, bizonyos új lemezeket limitált példányszámban ki is adnak ebben a formátumban, úgy élő CD-kre is mindig lesz igény. Egy DVD-re figyelni kell, lefoglalja az embert, ebből adódóan időt rabol amúgy is gyors és telí­tett életéből. Hetente egyszer le lehet ülni egy üveg itallal és egy kis rágcsálnivalóval Kiss DVD-t nézni, de többre aligha telhet az energiánkból. A CD viszont bármikor behelyezhető a lejátszóba, akár munka közben is. Az MP3 formátum már csak a hab a tortán... aki hozzám hasonlóan sokat utazik, az a vonaton zötyögve igazán élvezni fogja ezt a CD-t. A koncertlemezt tehát ne temessük el! Nem kell mindig bedőlni a divatnak, erre mindig lesz igény, különösen akkor, ha bizonyos bandák bizonyos országokba sosem jutnak el, az emberek pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy megnézzenek egy koncertfilmet, amikor csak kedvük szottyan.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások