Lord: Örökké

írta TShaw | 2010.05.03.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Hammer Records

Weblap: www.lordzenekar.hu

Stílus: Hard Rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Azt hiszem, a Lord esetében mindenképpen egy kalapemeléssel kell kezdeni mindenféle í­rást és kritikát. Kevés olyan nagy-öreg zenekar van ma Magyarországon, amelyik képes volna anélkül a felszí­nen maradni és hallatni magáról, hogy visszataszí­tó, az átlag zenehallgatóban undort keltő módon próbálná meg a botrányaival újra és újra felemlegettetni a nevét. Érdekes módon a Lord megmutatta, hogy igenis lehetséges csendben végrehajtani egy tagcserét, majd ugyan azzal a lelkesedéssel és elánnal folytatni mindent, mint a kezdetek kezdetén, folyamatos viták, acsarkodás és sárdobálás nélkül. Az eredetileg 1972-ben alakult, de első lemezét csak 1985-ben kiadó Lord alapvetően sosem hibázott nagyot, lemezeit mindig szí­vesen fogadta a közönség, rajongói pedig a mai napig elégedetten követik nyomon a zenekar tevékenységét. A legutolsó, 2006-ban megjelent lemezüket anno Garael intézte el egy kilencessel, és bár az 'Örökké' a megváltozott rendszer miatt nem számí­that duplázásra, azért a lemez kicsengése mindenképpen a pozití­v véglet (értsd, 10-es) felé fog nyúlni... Magával a lemezzel kapcsolatban van egy problémám, amit nagyon nehezen tudok csak megemészteni és elfogadni. Pusztán azért akarom ezt most rögtön felhozni, mert ez az apró baki ugyan nem fog sokat nyomni a latban, a végső értékelésnél nem ez lesz a fő szempont, de attól még bánt egy kicsit. Ez pedig nem más, mint a magyar rock lemezek egyik újkori rákfenéje, a demós hatás. Ez azonban kivételesen nem az album megszólalása miatti panasz, hiszen egyetlen egyszer állt csak fel a szőr a hátamon, az Engem ne várjatok gitárszólójában, amiről képtelen voltam eldönteni, hogy torzí­tott énekről, vagy effektezett gitárról van-e szó. Az ok, amiért a dalok egy kezdő zenekar demóinak tűnnek, a műsoridő. A legtöbb nóta hossza nagyjából három perc körül mozog, a leghosszabb szerzemény sem éri el a négy és fél perces hosszt. Ebből fakadóan bizonyos dalok kidolgozatlannak tűnnek, konkrétan a fentebb már emlí­tett Engem ne várjatok szinte sí­r még egy perc játékidőért, de a dögös Neked soha nem elég is megérdemelt volna még legalább egy percet. Hasonlóképpen lehetett volna fejtegetni még egy kicsit a Ne hazudj szépet cí­mű zárótételt is. Ezen kí­vül azonban az albumról javarészt csak pozití­van tudok nyilatkozni. Nem vagyok oda a magyar zenéért, nem is hallgatom sem a nagyokat, sem a fiatal tehetségeket, de itt képes voltam levetkőzni a bizalmatlanságomat. Rettentően élveztem az olyan régimódi, de mégis eredeti dalokat, mint az album eleji Lépjük át a múltat, vagy a lí­rikusabb A múlt megtalál cí­mű szerzeményt. Bár a cí­madó Örökké kicsit bizarrul kezdődött az album első feléhez képest, végül ebből a dalból is ütős és életerős nótát sikerült kihozni a zenekarnak. A klasszikus, hetvenes évekbeli, ma már legendás rocktémák is megidézésre kerülnek - a Játszom mí­g élek például kifejezetten tetszeni fog a Fender orgona hí­veinek. Zárógondolatként le kell szögeznem még azt is, hogy teljesen szűz füllel kezdtem neki a Lord lemezének, nem voltak vele szemben semmilyen elvárásaim, esetleg csak előí­téleteim. Ezeket az előí­téleteket nagyjából az első dal első perce után lerugdosta rólam a banda, az album végére pedig határozottan elégedettséggel töltöttek el. Hogy pontosan mit lehet ma elvárni egy magyar rock zenekaroktól, vagy magától a Lordtól? Ahány ember, annyi felelet, nem is akarok ezzel kapcsolatban vitát kirobbantani, de azt hiszem, a Lordra nem kell ráerőltetnünk semmilyen elvárást. Akármilyen mércével nézem, a hard rock szí­ntéren ez a hangzás és ezek a dalok simán megállják a helyüket... nincs itt kérdés, ez egy nagyon jó album! Ahogy Garael mondta az előző lemez kapcsán, soha rosszabbat!

Pontszám: 7.5