Blackmore's Night: The Village Lanterne

írta Hard Rock Magazin | 2006.03.28.

Megjelenés: 2006. március 27.

 

 

Kiadó: SPV Records / Steamhammer

Weblap: www.blackmoresnight.com

Stílus: reneszánsz-rock

Származás: U. K.

 

Zenészek
Ritchie Blackmore - gitár, pengetős hangszerek Candice Night - ének Bard David of Larchmont - billentyűs hangszerek Lady Madeline és Lady Nancy - vokál Squire Malcolm - ütős hangszerek Sir Robert - basszus
Dalcímek
01. 25 Years 02. Village Lanterne 03. I guess it doesn't matter 04. The Messenger 05. World of Stone 06. Faerie Queen 07. St. Teresa 08. Village Dance 09. Mond Tanz / Child in Time 10. Streets of London 11. Just call my name 12. Olde Mill Inn 13. Windmills 14. Street of Dreams Bonus CD: 01. Call it love (performed by Candice Night) 02. Street of Dreams (feat Joe Lynn Turner) 03. 20 min. interview footage with Ritche Blackmore & Candice Night 04. DVD Trailer "Castles & Dreams"
Értékelés

Aki nem ismeri a Blackmore's Night zenéjét, annak nagyon nehéz körülí­rni. Adott egy tehetséges gitáros-zeneszerző, Ritchie Blackmore, akinek zsenialitását már a korábbi Rainbow lemezeken megtapasztalhattuk. Adott az ő kis felesége, az álom-hangú Candice Night. Nézzük, mit is lehet ebből kihozni? 5. stúdióalbumához érkezett a Blackmore's Night. (Ezen kí­vül egy dupla koncert, egy DVD és egy rakás maxi és válogatás jelent meg.) Nem kí­vánom itt most az egész Blackmore's Night életművet bemutatni, inkább arra próbálok szorí­tkozni, hogy az új lemez mivel rukkolt elő. Ami megmaradt az előző lemezekhez képest: - Candice Night álomszép hangja - Blackmore mester dalí­rási készsége és gitárjátéka - profi hangszerelés és hangzás És mi az ami változott? Én egy fokkal rockosabbnak érzem a lemezt, mint a korábbikat, az előző lemezek inkább nyugisabbak voltak, ez az album viszont valahogy sokkal inkább él, lüktet. Elég ha csak a 'St. Teresa' vagy a 'Just Call My Name (I'll Be There)' vagy a 'I Guess it Doesn't Matter Anymore' cí­mű számra gondolunk. Egyszóval csodálatos lett ez a lemez. Ahogy az ember beteszi gyakorlatilag a végéig abba sem tudja hagyni a hallgatását. Aztán csalódottan veszi tudomásul, hogy máris vége, és nyomja le újra a PLAY-t. Ami azért is különösen vicces, mert a szimpla CD hossza már önmagában több, mint egy óra.

Pontszám: 10

Legutóbbi hozzászólások