Metalring - The Devin Townsend Band: Synchestra
írta garael | 2006.03.12.
Alig bírtam végighallgatni. Ez egy meg nem értett (?) zseni (?) teljesen öncélú lemeze. Aki a totális kiszámíthatatlanságot keresi egy cd-n az nem kell, hogy kutasson tovább: egyik pillanatban akusztikus prüntyögés megy, amit aztán elmos a black metal vihar, hogy annak elmúltával némi country-s feeling érkezzen. Távozz tőlem Devi(l)n.
Aki sokat markol, keveset fog - mondja a szólás, és úgy érzem, Devin barátunk most úgy járt, mint szűz gyerek a háremben: nem tudta mihez kapjon, aminek gyors (f)elsülés lett a vége. Dave-t a metál jövöjének mondják, nos, én akkor ennek fényében bevállalom, hogy maradi vagyok, és Jókai rólam mintázta a föld forgását tagadó regényhősét.
Nekem az utóbbi SYL lemez jobban bejött. Devin most is érdekes dalokat írt és a csapata is nagyszerű, mégis hiányérzetem marad. Valahogy nem elég változatos? Nem! Változatos. De, nem tud kitörni a saját sablonjaiból! Fanatikusoknak viszont, pont ettől tuti befutó lesz.
Devin Townsend! A név kötelez, szokták mondani. De mire? Jelen esetben nem arra, amire én számítottam. Be kell vallanom fogalmam sincs mit szeretet volna kihozni ebből az albumból. Nem értem a koncepciót. Egy tétmérkőzésre ilyen taktikával nem lehet érkezni. Kiütéses vereség!
D. T. világa nem könnyen megfejthető. Örvénylő zenefolyam, melyben minden
előfordulhat, sőt mindennek az ellenkezője is, rockzenén innen és túl.
Lúdbőrt okozó csodás énekdallamot követ olcsó vásári prüntyögés, majd egy
izmos death téma terül szét egy nehezen analizálható zajmasszában, de úgy
hogy mindeközben végig érezni, egy zenei zseni keveri a kártyákat. A lemez
minden értékével, és emelkedett pillanatával együtt nagy próbatétel.
Nagyon neki kell készülni, ha hallgatni akarom.
D. T. igazi energiavámpír, ami viszont a szórakoztatás rovására megy.
Devin Townsend a ring világának fenegyereke, hasonló az egykori Hamed-hez: stílusa kiszámíthatatlan, bekategórizálhatatlan, ám ezen a mérkőzésen inkább csak bohóckodott,boxában nyoma sem volt az összeszedettségnek, csak némi öncélú magamutogatásnak. Ez pedig a bunyóban általában nem vezet jóra, és a versenyző úgy járhat, mint Kokó Chacon ellen: kap gyorsan egy nagy pofont. Dewin esetében ez a pofon pedig igen nagy volt, kiütéses vereség
Legutóbbi hozzászólások