Perfect Symmetry: Szabad akarat

írta garael | 2010.02.14.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Nail Records

Weblap: www.perfectsymmetry.hu

Stílus: progresszí­v metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

A munkacsapatokban általában mindig van egy-két olyan, a háttérben dolgozó "szürke eminenciás", akik a maguk csöndes módján adnak karaktert a közösségnek, hogy aztán igazából névtelenül a köztudatban adják át másnak a kialakí­tott munkáért járó dicséret jogát. Nos, remélem mostantól a Kusinka-Szkróbó párost, a magyar prog. élet szürke eminenciásait jobban meg fogja ismerni a környezet, mert amit ezek a fiúk a háttérben letesznek, az előtt csak a kalapomat tudom megemelni. Az persze igaz - és hát az intenet korában nehéz is lenne eltitkolni - hogy a bennfentesek tudnak róluk, mint ahogy arról is, hogy ez a két fiatalember a Virrasztók innovációs brigád motorjai egyben, ám megmondom őszintén, én ez idáig nemigen hallottam róluk, pedig.....Pedig itt kérem szépen, minőségről van szó, és nem is akármilyenről. A Virrasztók újszerű koncepciója mellett a Perfect Symmetry nem teremt stí­lusrevolúciót, ám amit számunkra juttatnak, abba nem lehet belekötni. A csapat egyébként akár archetí­pusa is lehetne a mostoha sorsra kényszerí­tett magyar prog. metal bandáknak, ám ők, a többiekkel ellentétben, a sorozatos tagcserék miatt sem tudtak-akartak leállni, s az emlí­tett zenészpárosnak mindig sikerült újból berúgni az akadozó tevékenység- motort. Jelen alkotás nyolc évvel a debüt alkotás után jelent meg, és inkább egy korszak, mintsem egy adott zenei pillanat leképeződése. A lemezen felcsendülő dalok több év munkájának, és csiszolódásának eredményei, melynek következtében, ha hangsúlyaiban nem is, de egyes elemeiben heterogén dalcsokor villantja fel a fiúk időtálló kreativitását. Akik olvassák a kritikáimat, valószí­nűleg rájöhettek, hogy eléggé nagy hangsúlyt fordí­tok értékelésemben az énekesekre és a dallamokra - nos, ez esetben mindkettő "tényező" előtt le kell tennem a ledöfésre készülő fegyver-í­rópennát: a sajnos ma már nem az együttes tagjaként vokalizáló Friskó Péter nemzetközi teljesí­tményt nyújt, a dallamok pedig szinte azonnal ható szirupként ragadnak az egyszeri hallgató fülébe. A kezdő intro után felcsendülő Sosemvolt falak mintha csak az Abraxas korabeli Nemesis albumáról maradt volna le a könnyedebb megközelí­tés miatt - komolyan, ilyen erős deja vu-t régen éreztem úgy, hogy eközben igazából önálló dal-karakterrel találkoztam. Kusinka Tomiék szerencsére nem estek a progresszió követhetetlen leképezésének hibájába, a dalok fő szervező eleme akkor is a dallam, ha a körí­tés a jól bevált prog.metal kliséket követi a Queensryche, Fates Warning, Dream Theater vonalán, de a hazai szí­nteret tekintve a Nemesisen kí­vül a Stonehenge és - néhány refrént hallva - a Black Out is eszébe juthat a prog.metal fanatikusoknak. A hasonló elemek ellenére a Perfect Symmetry meg tudta teremteni saját világát, a refrének, és a finom dalszerkesztési megoldások segí­tségével, ráadásul olyan isnstrumentális és vokális csapattal, melynek teljesí­tményét csak dicsérni lehet. Kusinka és Szkróbó abszolút zenei alázattal rendelik alá magukat a zenei koncepciónak, pedig játékukon érezni, hogy egyéni virtuozitásra is képesek lennének - de mint tudjuk: kell egy csapat! - s ha ez a csapat változott is az idők folyamán, az attitűd soha.

Pontszám: 8