Solar Scream: Ground Level

írta garael | 2006.03.09.

Megjelenés: 2005

 

 

Kiadó: demo

Weblap: www.solarscream.hu

Stílus: progresszí­v-gothic metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Harich 'Harek' Gábor - ének, gitár Müller 'Lopez' Gábor - dob Kántor 'Tomi' Tamás - gitár, szövegek Antal 'Geneyos' Dávid - basszus, vokál
Dalcímek
Subsurface Ground Level Dead Like Stones This Order Transgression In Your Room
Értékelés

Újabb fiatal, feltörekvő metál csapat kopogtatott be ajtómon, persze egy CD-re absztraktált formában. A Solar Scream nevű együttest a legtöbben a Pepsi Szigetről ismerhetik - no, nem a táncdal szí­npadról, zenéjük ugyanis némiképp eltér a hagyományos schlager dalok által képviselt egyszerű kompozí­ciótól. Nos, mivel nemrégiben olyan kritika ért, hogy túl elnéző és engedékeny vagyok az értékeléseimben, megfogadtam, hogy ezentúl kissé szorosabbra fogom venni a gyeplőt, és szemüvegem egyik lencséje szigorból, másik rosszindulatból fog csiszolódni. Ennek fényében csomagoltam ki a CD-t, s pillantottam meg a rendkí­vül igényes lemezborí­tót - ehh, pedig reménykedtem egy jó kis porn-grindcore-ban, amiről aztán le lehetett volna húzni a keresztvizet, némi gyúrással ráedzve a szigorizomra. Ehelyett azonban érdekes fotomontázsokkal tarkí­tott igényes tokot kaptam, mely szerint még a cukros bácsinak is köszönetet lehet mondani a lemez elkészültéért. (talán a ragadós dallamok miatt?) Nézzük hát, mit rejt a zene. No, itt sem két perces hörgedvény darákat kaptam. A kezdő intro egy kissé jazzes, pszichedelikus , filmzenés bevezető Vangelis: A szárnyas fejvadász soundtrack-ének szellemében, majd megdörren a Ground Level c. nóta, hogy a csendes andalgásból egyből vigyázzba vágja magát a kritikus, a Nevermore-ra hajazó, hangfalból japán kí­sértetlányként előszökkenő riff hallatán. A nóta azonban nem középtempós döngölde, inkább sok szövegmondással tarkí­tott, elmélkedősebb darab, némi progresszí­v beütéssel, szomorú, és némileg apokaliptikus hangulattal. Nem hiába nevezték meg a fiúk hatásaik között a Paradise Lost-ot, a gótikus mélabú bizony igen erősen belengi a dallamokat és a háttérben egy szép női szoprán is fel-felcsendül, fokozván a már emlí­tett hatást. A szintetizátor digitális hangprüttyögései dehumanizálják a szomorú dallamokat, némiképp elidegení­tve tőlük a hallgatót. Az ének úgy érzem, túlságosan is a háttérbe van szorí­tva, ezért néha kissé kásásan jönnek elő az dallamok, ezen úgy érzem, mindenképen változtatni kell. A következő számban sem tréfálnak a srácok: egyrészt már maga a dalhossz tiszteletet parancsolóan közelí­t a 10 perchez, másrészt a depresszí­v hangulat itt sem vált át happy punk-ba. Ami mindenképen pozití­v, a tempóval való ügyes játszadozás, ami megmenti a számot az unalomba fulladástól. Amit némiképp viszont hiányolok, az a tempóváltásokhoz rendelt énektémák váltakozásának hiánya: ilyen hosszú számnál ez ajánlott, a riffek és a hangulati árnyalatváltozások nem mindig teremtik meg kompletten a figyelem megtartásának erejét. Átlépve a This Order-re visszatér egy kicsit a Vangelis-es hangulat, hogy aztán egy málházós riffel támassza alá a cybercold világot. Úgy érzem, ebben a dalban a legerősebb az énekdallam, ám éppen ezért jön ki leginkább az énekesi teljesí­tmény ingadozó jellege. Gábor, az énekes sajnos eléggé egy hangszí­nen tolmácsolja a darabokat, ezáltal a megcélzott hangulati hatás nem tud teljes mértékben kibontakozni. Hiányolom azt a játékot , mely az éneket a dal markáns részévé teszi, erre figyeljetek oda jobban. A Transgression kis instru szösszenet, melyet egy Depeche Mode feldolgozás követ, az In Your Room. A fiúk jól meg tudták fogni a dal lényegét, és a maguk képére formálva szinte önálló szerzeménnyé tették, belecsempészve a maguk kicsiny, hideg világát.

Pontszám: 0

Legutóbbi hozzászólások