Koncertbeszámoló - U.D.O., Cry Free, Stress - 2005.03.05. A38

Kí­vánni sem lehet szebb napot! Egy kötetlen beszélgetés Udoval, két fantasztikus magyar zenekar, és az élő metál legenda fergeteges turnézáró bulija! Stress Lőrincz Tibi az egyik legnagyobb UDO rajongó Magyarországon. Az, hogy zenekara, a Stress ezen az estén szí­npadra állhatott, talán élete egyik legszebb élményét jelentette. Amikor a buli előtt találkoztunk, látható volt rajta a határtalan izgalom. Megkérdeztük tőle, "mi lesz Tibi?" Ő csak ennyit mondott: "keményen megrakjuk a bulit!" Úgy is lett! Ezen az estén a Stress minden rakétáját begyújtotta! Szélvészként, széles mosollyal arcukon vágtattak a szí­npadon, látszott, hogy apait-anyait beleadnak. Meg is lett a hatása. A "zsűri" már az első pillanatokban melléjük állt. Lendültek a kezek, és Tibi nem győzte (természetesen) Udo pólója alá dugott öklével érzékeltetni, hogy az "öreg" motor hogy érzi magát a rocker mellkasban. A kicsivel több, mint fél óra alatta a Stress egy igazi "best of"-ot nyomott, melyben az olyan klasszikus dalok mellett, mint a Kí­sértetkastély, a Neonlovagok, vagy a Rockváros, újabb keltezésű szerzemények is helyet kaptak. Ez után a vérbő metál műsor után úgy éreztük, hogy már jöhet is UDO. De nem! Előbb még egy Deep Purple cover band kapott lehetőséget, a nem régen 10. éves fennállását ünnepelő Cry Free Amikor meghallottuk, hogy közvetlenül UDO előtt egy feldolgozásokat játszó csapat kapott helyet, kissé meglepődtünk. Nem értettük, hogy egy kizárólag Deep Purple nótákat előadó zenekar mitől lehet jó választás a germán metál istensége elé. A fiúk azonban nagyon profin, megilletődöttség nélkül adták elő műsorukat, mely az alkalomhoz illően a rock történelem egyik legnagyobb legendájának húzósabb darabjaiból állt. Volt Speedking, Bloodsucker, Into The Fire, Burn, Perfect Strangers és Black Night, mely utóbbi szerzeményt Scholtz Attila énekes mérhetetlen boldogságot tükröző arccal ajánlott egy napos kislányának. Nagy lelkesedésükben játszottak volna még két dalt a fiúk, de a szigorú UDO management jelezte, hogy nincs már több idő. Így az elmaradt dalok miatt kissé csalódottan, de a nem várt sikertől meghatottan távozott a szí­npadról a Cry Free, mely elénk tárt mindent, mely szemnek, szájnak és Deep Purple rajongónak ingere. Jó hangulatú, remek koncertet adtak, de az az érzés mindvégig bennem bujkált, hogy a két bemelegí­tő csapatot fordí­tott sorrendben szerencsésebb lett volna a deszkákra küldeni. A Stress muzsikája ugyan is természetéből fakadóan pörgősebb, "metálosabb" és í­gy jobban illeszkedik UDO világához. De ez már csak szőrszálhasogatás. Ami biztos, hogy két nagyon nagy kedvvel játszó, a főzenekar kvalitásához méltó magyar zenekart láthattunk és hallhattunk ezen a szép estén. Brinyó U.D.O. Nagyon nehéz dolgom van, ha ismétlések nélkül szeretném leí­rni az U.D.O. koncerten látottakat. Az ismétlések hibájába azért csúsznék bele, mert abban a szerencsés helyzetben lehetett stábunk, hogy január 8-án a Mission No. X turné nyitó buliján, most pedig itthon a zárófellépésen is részt vehettünk. Bár némi különbség azért tapasztalható volt mind a műsor mind a zenészek játéka között, de Udo és csapata újra lenyűgöző és bomba erejű bulit nyomott. Ha csak egy mondatos lehetőségem lenne arra, hogy leí­rjam a látottakat, akkor ez a mondat í­gy hangzana, nagy betűkkel: HEAVY METAL! Igen, és erről szinte többet nem is lehet mondani. Az U.D.O. zenekar olyan módon és szinten képviseli ezt a műfajt, amit nagyon kevesen tudnak ma. És itt engedtessék meg egyetlen megjegyzés. Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik azt mondják magukról, hogy szeretik a heavy metalt és megengednek maguknak olyan luxust, hogy kihagyjanak egy U.D.O. koncertet. Még egyszer megemlí­teném azt a szerencsés helyzetemet, hogy az elmúlt egy évben háromszor volt lehetőségem látni ezt a csapatot, és nem hogy meguntam volna, de bármikor kész vagyok újra a showra. No, de miért is? Ezen a cudar, a legrosszabb téli napokat idéző márciusi estén, a már emlí­tett magas szí­nvonalat hozó vendégzenekarok után kb. negyed tí­z körül megszólalt az új album intrója és kezdetét vette a turné búcsú estéje. A két hónappal ezelőtti bécsi koncerthez képest elég fáradtan, de nagy elánnal robbantak a szí­npadra a zenészek, hogy rögtön két friss dallal szórakoztassák az összegyűlt kb. 350 embert. Igen sajnos csak ennyi ember jutott el erre az estére, és a délután folyamán az időjárási viszonyok miatt nagyon sok jegyfoglalást le is mondtak. Bődületes hangerővel tolták szinte egymás után a jobbnál jobb dalokat. Mint ahogy eddig is, most is nagy hangsúlyt fektettek az új nótákra, amit egyáltalán nem bánt a publikum, sőt. A Mission No. X az utóbbi idők egyik legjobb heavy metal albuma, és ezt Udo mester is jól tudja. A szí­npadi fényeffekteket kivéve nem sok hangsúlyt fektettek már a látványra. Elmaradt a csukja és a robotcucc is, de valahogy most nem is hiányzott. Itt mindenki a zenére volt kí­váncsi és arra vajon mi lesz a következő szám. Mivel az elmúlt két hónap alatt szinte minden nap játszottak, ezért egy kicsit átvariálták a műsort. Nem fektettek különösebb hangsúlyt az Accept dalokra, és amit ezek közül eljátszottak azt is inkább a program végén a hangulat kedvéért. A hangulattal pedig nem volt hiba. A közönség szinte végig énekelte a dalokat és a lelkesedés a zenekarra és átment, mert a műsor második felétől szinte szárnyaltak a szí­npadon. Gondolom ez azért betudható volt annak is, hogy féllábbal mát otthon voltak. Ez az érzés különösen a ráadásoknál volt a legnyilvánvalóbb, amikor a számok közben Igor és Fitty elkezdték szétszedni Francesco dobját. Szegénynek a hatalmas cintányér parkjából már csak kettő maradt a végére, de az igazi döbbenet akkor ült ki az arcára, amikor a Balls alatt már Udo is elkezdte a dobogóról lerángatni a cuccát. Persze a felszabadultság már mindenkire átragadt ennyi idő kemény munkája után, és a technikusok is beszálltak a mókába, amikor ásványví­zzel kezdték a locsolni a zenészeket, akiknek mindkét kezük el volt foglalva a zenéléssel. Kb. két óra, és ráadás után búcsúztak el végleg, de a közönség még reggelig elhallgatta volna Őket. Ismét egy fantasztikus este volt. Két kimondottan profi magyar zenekarral, és egy metál legendával! Hát kell ennél több? MissionNo. X 24/7 Independence Day Trip To Nowhere Bullet and The Bomb Mean Streets Hearth Of Gold Blind Eyes Cry Soldier Cry Gitár szóló Princess Thunderball Dob szóló They Want War Animal House Man and Mashine Mad For Crazy Ráadás 1: Holy Cut Me Out Metal Heart Ráadás 2: Balls Burning Szakáts Tibor Köszönet a Livesound-nak! www.livesound.hu