Brainstorm: Memorial Roots

írta Mike | 2009.11.10.

Megjelenés: 2009

Kiadó: AFM Records

Weblap: www.brainstorm-web.nicowobben.com/

Stílus: power metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Vicces dolog az, amikor nemcsak mezei zenehallgatók, de nagynevű lemezkiadók is power metalnak cí­mkéznek olyan bandákat, mint például a HammerFall, a Nightwish vagy az ifjoncok közül a Cain's Offering; ezek habkönnyű gyerekmondókák csupán, és távol álljon tőlem mindenfajta rosszindulat. Számomra (és még jó néhányunknak) a power metal egy más "iparág", amely a fajsúlyos, betonkemény riffeket, a thrash-közeli, szikárabb megoldásokat és a férfias-heroikus attitűdöt jelenti, emezt pedig a Vicious Rumors, a Metal Church vagy a Nevermore (az isten!) képviseli többek között. És a német Brainstorm is jobbára e fiók lakója, noha ők nemegyszer kacérkodnak a germán melodikus vonal "sörhabos" elemeivel, s először éppen az idei "Memorial Roots" albumukkal merí­tkeznek meg a negédes cukormázban. Lássuk, hogyan! 1. Forsake What I Believed: sötét-misztikus hang-effektek folynak bele egy nyúlfarknyi szimfonikus nyitányba, majd előgörög egy lassan málházó téma, a marcona riffek alatt pedig szolid billentyűszőnyeg szí­nez, szinte észrevétlenül, csupán a hangulat kedvéért. Sajnos Andy B. Franck énekes verzedallamai roppant sablonosak és semmitmondóak, igazán megerőltethette volna magát, ha már ilyen óriási torokkal áldotta meg az ég, szerencsére a refrén kárpótol mindezért - tipikus Brainstorm-féle hősies kórus. Tetszetős. 8/10 2. Shiver: pattogó-trappolós tétel, a gitárok í­zes, izgalmas dolgokat hoznak, kár, hogy az énekdallamok kevésbé emlékezetesek. Inkább koncertekre való nóta, most csak ásí­tást váltott ki... 6/10 3. The Conjuction Of 7 Planets: az intrónál volt jókora rácsodálkozás, hiszen a kezdőtéma akár az Iron Maiden "Brave New World" albumáról is lepottyanhatott volna. Itt középtempós epikában gondolkodtak, összesen hat és fél percben; a verzék újfent fájdalmasan jellegtelenek, ilyesmivel még nem találkoztam a korábbi lemezeken. Mi van, fiúk, fogynak az ötletek? A "bridge"-nél észbe kap Andy, elég a sumákolásból, talán énekelni is kellene egy keveset, a kiváló, monumentális refrénnél pedig helyükre kerülnek a dolgok. Középtájon még Hammond-hangszí­n is felüti a fejét, de ez nem oszt, nem szoroz. 7/10 4. Cross The Line: végre valami harapós! Szélvész speed bomba az US power-tradí­ciók vonalán, zúznak a srácok böcsülettel, de az a bizonyos tűz valahogy hiányzik. A refrénből meg a duplázó. Ha már speed metal, akkor inkább a Tear Down The Walls az "Ambiguity"-ről. Mer' ez önismétlés. 7/10 5. Nailed Down Dreams: amikor a Brainstorm megmerí­tkezik a hard rockban... A szám elején olyan bóvli szinti-puttyogás bántja a fület, amiért mondjuk a Fásy mulatóban vállveregetés jár, a Bunyós Pityu meg ölni tudna érte, de egy "Agyvihar" albumon mit keres az efféle, Tisztelt Urak? A verze visszafogott, sötétromantikus dallamai egy fennkölt, szinte AOR-os refrénbe torkollanak, í­zes-izgalmas gitárszólók sorjáznak, és a kezdeti fanyalgásom ellenére ez lett az egyik kedvencem a korongon. A 2003-as "Soul Temptation" lemezes, ugyancsak zseniális The Leading ikertestvére. 9/10 6. Blood Still Stains: a szí­nvonal szerencsére nem esik vissza, ez a szerzemény is nagyszerű! Lóhajú germán barátaink nem orvosok, mégis fifikás dallamokkal operálnak, mind a gitárjátékot, mind az éneket tekintve, itt-ott keleties, amolyan "maharadzsás" elemek is megbújnak, de ez nem számí­t újdonságnak, elég belefülelni a Shiva's Tear-be vagy a Maharaja Palace-be a korábbi lemezeken. 9/10 7. Ahimsa: a keleties dallamok itt is mellékszerepet kapnak, ráadásul ez egy újabb gyöngyszem, az album egyik csúcspontja! A kórusrefrén, az egyszerű-nagyszerű billentyűtéma és a szóló is a helyén van, Andy pedig olyan vehemenciával énekel, mint egy csatába igyekvő hérosz. Mestermunka. Természetesen 10/10 8. The Final Stages Of Decay: e dal első pillanataiban azt hittem, egy kiadatlan Jorn Lande-felvételt hallok, majd a hasonlóságokat azonmód elmossák egy orbitálisan nagy refrénnel. Laza, szellős, kimondottan szokatlan zeneszám az együttestől, mégis működik. Nem is vesztegetem a szót, ez hibátlan! 10/10 9. Victim: szögelős riffelésű power/thrash gránát, egyértelműen a "Memorial Roots" legkarcosabb darabja, a refrén azonban melodikus és szárnyaló, mondhatni tipikus. De legalább jó. Koncerten az ilyenekre lehet szétszedni egymás arcát. 8/10 10. When No One Cares: ez is egy könnyedebb, szelí­debb tétel - és sajnos igen felejthető is. Hiányzik belőle a karakter, a fülbemászó-jelleg, maga Az Ötlet. Így aztán ez csak egy szürkécske 6/10 11. Would You: na igen, a végére egy kissé elfárad a lemez. Mert ez a dal sem egy nagy megfejtés, egész egyszerűen unalmas. Élőben, gatyarezegtető hangerővel talán meggyőző(bb) lehet, de egy szám ne csak koncerteken hasson, hanem a fénylő korongba préselve is. 6/10 (A bónusznótákhoz még nem volt szerencsém, í­gy értékelni sem tudom őket.)

Pontszám: 8