Film: Steven Spielberg-München
írta Hard Rock Magazin | 2006.02.19.
1972. A világ megrendülten vette tudomásul, hogy palesztinok, 11 izraeli sportolót ejtettek túszul Münchenben, majd végeztek ki a sikertelen menekülési akció közben.
Harminchárom év múlva Steven Spielberg arra vállalkozott, hogy e szörnyű eseményt és annak következményeit felelevenítse, és filmszalagra forgassa. A végeredmény egy megrendítő, csodálatos alkotás! Spielberg nevének hallatán mindenki felkapja a fejét. Van aki a Cápára emlékszik szívesen, van akinek Indiana Jones kalandjai adnak soha el nem feledhető emléket és van aki a filmtörténet legbájosabb idegen lényére, E.T.-re esküszik. Komoly tábora van azoknak is, akik a művész "komoly témájú" filmjeit dicsőítik. A "Bíborszín", a "Nap birodalma", A "Schindler listája", mind olyan alkotások, melyekkel alkotójuk minden alkalommal igazán nagy fába vágta fejszéjét, és bemutatásukkor minden figyelmet magukhoz ragadtak.
A "München" című filmmel a mester ismét fel fogja kavarni a hollywoodi állóvizet. Az izraeli sportolók lemészárlásának mára már szinte elsikkadó témáját egy majdnem három órás filmmel idézi meg, oly módon, hogy a hosszú játékidő alatt a néző figyelmét egy pillanatra sem engedi lankadni. A technikailag is tökéletes film -a színek, a vágás, az operatőri munka, mind-mind a hetvenes évek világát idézik - forgatókönyve zseniálisan megírt. A sportolók elrablásának és meggyilkolásának története, apró részletekben az egész játékidőt felöleli, hogy aztán a film utolsó perceiben a legszörnyűbb pillanatokat is átélhessük. A "sztori" középpontjában egy titkosügynök, Avner (Eric Bana alakítja kiválóan) áll, kinek a bosszúállás a feladata. Négy társával egy 11 nevet tartalmazó listán kell "végig mennie". 11 olyan arab neve szerepel a listán, akik részt vettek a szörnyű müncheni esemény szervezésében. Főhősünk elkezdi a "munkát", és ahogy halad előre, ahogy lépésről lépésre "igazságot szolgáltat", egyre inkább kifordul önmagából, elveszíti motivációját. Életén felülkerekedik a rettegés, és a történet végére már biztos abban, hogy nem akarja folytatni a harcot, mert nincs miért. A harcnak így sosem lehet vége. Egy áldozatért öttel felel a másik fél.
A zsidóság egy csoportja ízekre szedte Spielberget ezért a filmjéért, és főleg a történet befejező képsoraiért, melyben a megfáradt, kiszállni akaró "ítéletvégrehajtó" Avner, vacsorára invitálja megbízóját, a Geoffrey Rush alakította Moszad ügynök Ephraim-ot. Arra kéri, hogy a béke és barátság jeleként együtt szegjenek kenyeret. A válasz, nem.
A rendező ebben az alkotásában mindkét felet, a zsidókat is és az arabokat is embernek ábrázolja, családdal, barátsággal, évezredes sértettséggel, életcélokkal, tervekkel. Az egyik kissé humoros, ám mégis sokatmondóan megrázó jelenet az , amely tulajdonképpen összegzi a film mondanivalóját. Az arab katonákkal véletlenül egy szállásra keveredett, önmagukat ETA harcosoknak "álcázó" izraeli "kivégzőosztag" tagjai fekszenek egy rádió körül. Először egy arab hangol be egy csatornát, majd egy izraeli. Azután az arab visszaállítja az általa kívánt adást, majd ezt teszi az izraeli is. A "harc" végén az izraeli egy harmadik állomásra csavarja a kereső gombot, és kérdőn néz ellenfelére, aki bólint: Így rendben van!
Soha eddig -főleg zsidó származású - művész nem készített még erről a témáról, a szakadatlan harcot és végérhetetlen bosszúfolyamot ennyire nyíltan elítélő filmet. Ez az alkotás egy kérés. Kérés mindkét félhez. Fejezzétek be a harcot! Nincs értelme! Bosszúra, bosszú a válasz, miközben azok az értékek, melyek igazán fontosak, -szerelem, barátság, család- belefulladnak a vértengerbe!
A München egy nagy művész csodálatos, mély, felkavaró alkotása! Úgy érzem, alapfilm! München
hossza: 167 perc
nemzetiség: amerikai
rendezte: Stieven Spielberg
forgatókönyv: George Jonas könyvéből Tony Kushner, Eric Roth
Főszereplő: Eric Bana, Daniel Craig, Geoffrey Rush
Legutóbbi hozzászólások