Wildstreet: Wildstreet

írta Adamwarlock | 2009.08.19.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Retrospect Records

Weblap: www.myspace.com/wildstreet

Stílus: hard rock/glam

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Kemény fába vágták a fejszéjüket a Wildstreet legényei. Manapság kezdő rock bandának lenni talán az egyik legkockázatosabb vállalkozás a világon. A mezőny egyrészt rettenetesen telí­tett, másrészt, aki tényleg a saját zenei elképzeléseit akarja keresztül verni a szakmán, annak igazán fel kell kötnie a gatyáját. Kevésbé vevő már a nagyközönség egy egész albumra, sokkal inkább egy számos nyári slágerek mennek manapság. Ráadásul még az a tény is nehezí­ti a debütáló zenekarok helyzetét, hogy a műfaj dinoszauruszai pikkelyes mancsuk legutolsó karmának szakadtáig ragaszkodnak jurakori trónjukhoz. A Wildstreet ráadásul műfajilag rendesen beválasztott magának, hiszen a '80-as évek hair metalját akarják újra a köztudatba hozni. A sima hard rock sincsen épp a toppon, de ez a pop-os glam stí­lus pedig már réges-régen a rockzene temetőjében porlad (persze tisztelet kivételnek, a még fennmaradt glam együttesek képében, akik valójában ezt a zenei ágat naggyá tették még anno). Erik Jayk és kis csapata tehát nem egyszerű feladat megoldására vállalkozott, de annyit elárulok azoknak, akik még nem hallgatták meg a lemezt, hogy igen szí­nvonalas és jól összeállí­tott anyaggal van dolgunk. Csak sajnos ez semmire sem elég... Az együttes stí­lusa a glam/hair metal összes stí­lusjegyét magán hordozza. Igazi szexi, dögös hangzás, fülbemászó dallamokkal, melyeket a meghallgatásuk után még órákig nem tudunk kiverni a fejünkből. Merí­tettek is fiúk rendesen a nagyoktól: érződik a Motley Crüe lendülete, az Aerosmith hangzásvilága, és talán a legerősebben érvényesülő Def Leppard hangulat. Őszintén szólva nehéz í­rni erről a vállalkozásról, ugyanis vegyes érzések csaptak össze egymással bennem hallgatása közben. Egyik oldalról sikerült néhány igazán dögös és értékes nótát összehozni, mint a Hard On You, a dallamos Open Up Your Eyes, a zseniális, instrumentális Midnight Gypsy, és a telitalálat Soldier Of Love. Tehát slágergyanús számokban nincs hiány, de... és itt jön a nagy DE: nem nagyon látom, hogy milyen közönségre pályázik a banda. A régi nagy glam királyok rajongóit nem fogják megszerezni, ahhoz egy másik kor és kicsit eredetibb stí­lus kell, manapság pedig nem tobzódnak a fiatal és glam-re éhes hair metal rajongók. Ehhez még hozzátenném, hogy a fent felsorolt számok zsenialitását kompenzálandó, a korongon lévő többi szám igen klisésre és felejthetőre sikeredett. Azért, hogy még egy pozití­vumot is mondjak, ezek a dalok egy jó hangosí­tás mellett nagyon erősen szólalhatnak meg élőben, ami már önmagában is valami. Marad tehát a végére a fejcsóválás, néha szemem felcsillanása (és az orrfújás az allergia miatt). Ez most nem hiszem, hogy egy sikeres vállalkozás lenne, de aki fogékony az ilyesfajta hangzásra, annak nyugodt szí­vvel tudom ajánlani. Sajnos végig munkálkodott bennem az érzés: ennek most nincs itt az ideje.

Pontszám: 6