Három a magyar igazság: Therion előadás - Budapest, Petőfi Csarnok, 2007. 12. 12.
írta szakáts tibor | 2007.12.16.
Meggyőződésem, hogy Christofer Johnsson és zenésztársai szeretik kis hazánkat. Ennek idén háromszor is tanúbizonyságát adták, három felejthetetlen koncert erejéig. Nem hagytam ki egyiket sem... Akárcsak a februárban, a téli városi forgalom most is kifogott rajtam, így épphogy beestem a koncertre, viszont az elő-zenekar (The Vision Bleak) sajnos kimaradt az életemből.
20:10 körül toppantam be a csarnokba, majd alig, hogy beértem a terembe, elsötétedett és egy csuklyás ember sétált keresztül a színpadon, majd megszólalt a Rise of Sodom and Gomorrah dal bevezetője.
Energia nyalábok indultak a hangrezgés hullámain színpad felől, és a legjobb Therion rock koncertem kezdődött el, hiszen az első másfél órában az eddigi lemezekről kaptunk egy remek válogatást. Egymás után szólaltak meg a közönség, és jómagam kedvencei, színes metszetet adva a '96 óta kiadott művekből. A színpadkép gyakorlatilag megegyezett a februári koncertével. A háttérben az ódon kastély/templom ablakai, felül koponyafejes denevér, a falakon pedig az alakulás és az idei év dátuma, utalva, a 20 éves jubileumi évfordulóra. Nehezen hiszem, hogy ennyi ideje koptatják a világ zenei színpadait!
Középen a szokásos két gyertya, lépcsőfokok, bal oldalon (a színpaddal szemben állva) a dobfelszerelés, jobb oldalon a szintetizátor és egy orgonának látszó tárgy (ha csak díszlet volt a sípkészlet, akkor jól nézett ki...).
A két szélén két kecskefejes hölgy foglalta el a helyét a koncert elején, láncokkal rögzítve egy rúdhoz. A vendégbillentyűs csuklyában (sajnos a nevét nem értettem), Snowy Shaw új frizurával és szintén középkori jelmezben, hasonlóan énekes társához, Thomas Vikström -höz. Lory Louis énekes hölgy elegáns, vörös fekete bársony ruhában, fején kis ördögszarvakkal.
A többiek, Christofer Johnsson - gitár, Kristian Niemann - gitár, Johan Niemann - basszusgitár, Petter Karlsson - dob ehhez képest konszolidált utcai ruhában zenélték végig az előadást. Előadást, mert mint általában a Therion koncertek nem csak egy koncert műsort jelentenek. Az Ő műsoruk mindig bővelkedik színházi elemekben. A koncert hangzása az első mintegy fél órában sajnos elég kásás volt. Számomra kevés volt a mély és a cineket sem hallottam csilingelni. Az ének tökéletesen és erőteljesen szólt, de a zenéből leginkább a közép frekvenciák biztosították a megfelelően nagy hangnyomást. Elsőként kiemelem Lory énekesnő teljesítményét. Imádnivaló a hangja. Ha kicsit meg-meg billent a zenei alap, Ő minden esetben kihúzta a csapatot a völgyből. Ráadásul nem csak a hangja, hanem a megjelenése is figyelemre méltó. Nőies alakjához, tökéletesen passzolt kecses mozgása, érzéki kéz és fejmozgása.
Snowy ismét húzta magával az egész előadást. Igazi vezéregyéniségként folyamatosan kommunikált a közönséggel, és "mellesleg" kiváló teljesítményt nyújtott, mint énekes.
A mosatni "második" énekes maximálisan illeszkedik a produkcióhoz, de nem állhatom meg, hogy Levént ne említsem meg. Amikor a 2004 -es lemezek bemutatóján voltam ugyanebben a csarnokban, akkor láttam őt először, és azonnal megkedveltem hangját, előadásmódját. Akkor még "igazi" kórussal jöttek. Tudjátok, olyan operaénekes külsővel rendelkező középkorú kiváló énekesek (hölgyek és urak, kosztümben és szmokingban) biztosították a kórust, de Levén hangja kiemelkedett.
Idén februárban úgy éreztem, hogy a két karizmatikus énekes (Mats Levén és Snowy) túl sok egy színpadon. (Két dudás esete.) Thomas Vikstörm és Snowy jobban kiegészítik egymást. Egyértelműen Snowy uralta a férfi szakaszt ezen az estén annak ellenére, hogy a szünet előtt kicsit elment a hangja, de a második felvonásban ismét erőteljes hanggal köszöntötte a nagyérdeműt. Kikívánkozik belőlem, hát felvésem ide, nem vitagerjesztés céljából; az énekesek énekhangja, koncerten nyújtott teljesítménye között nem tudok, nem akarok, és nem tehetek sorrendi különbséget. Minden a Therionnal fellépő énekesnek, legyen az nő vagy férfi kiemelkedően jó hangja van. Az eddig általam hallott énekesek közül nekem Levén előadásmódja és hangja jön be a legjobban. Sajnálom, hogy Ő most nem volt itt.
Néhány különösen emlékezetes perc az első felvonásból:
Érdekes előadást láthattunk a Sophia szerzemény alatt. A két szélén szoborrá dermedt kecskefejes hölgy leláncolta magát a rúdról, egy kalodát toltak be a színpad közepére, melybe Snowy került, hogy innen énekelje ezt a dalt. Egyszerűen hihetetlen hangok jöttek ki a torkán még ebben a szorult helyzetben is!
A dal vége felé Thomas énekes kerül elő, aki lovaglópálcának látszó tárggyal űzte el a kaloda két oldaláról a hölgyeket (mint gonoszt), és szabadította ki Snowy énekest. A Lemuria dal szintén kedvenceim közé tartozik, most meghallgathattuk akusztikus változatban is. Annyit mondhatok, így is tökéletes, nem csak komplett szimfonikus zenekarral előadva. A Kali Yuga dalt 3 tételben adták elő, öt énekessel, mivel ekkorra már csatlakozott a két vendégénekes, Messiah Marcolin (a Candlemass volt énekese) és Piotr Wawrzeniuk, aki volt tagja a Therionnak is. Mielőtt elfelejtem, a harmadik tétel eddig nem jelent meg stúdiólemezen! Fél tíz környékén kértek egy kis szünetet, amely alatt szemezgethettünk a Therion pólók, plakátok, kitűzők és a CD-k, DVD-k kínálatából.
A második felvonás pedig mi lehetett volna, mint a koncertkörút címét (The Theli - Adulruna Rediviva Tour 2007 ) adó Theli album, melyet teljes egészében lejátszottak.
Mivel ez volt az az album, amely elsőként a kezembe került tőlük, így nagy hatással volt rám a második felvonás is. Ez a lemez még kisebb költségvetésből készült, mint az később megjelentek, itt még nem domináltak annyira a komolyzenei hangszerek, így szerintem ezek a dalok koncerten jobban ütnek, mint a későbbiek, melyek többségénél az én fülem már hozzászokott a filharmonikus hangszerek garmadához. (Komplett zenekart pedig nehéz elvinni koncertkörútra...)
Röviden nagyra értékeltem, hogy most nem az előre rögzített és bejátszott effektek, komolyzenei részek kerültek előtérbe, melyeknél egy idő után nem tudom eldönteni, hogy mit játszanak élőben, mit nem. A vendégénekesek nem csak egy -egy számban tűntek fel. Kivették a részüket az előadásból. A Theli albumot gyakorlatilag végigénekelte Piotr is.
A záródalok is tartogattak meglepetést. Emlékszem, amikor a Sirius B és Lemuria bemutató turnén megkérdezte Christopher a koncert vége felé, hogy mit játszanak még, és az első sorokban Summer nigth city-t üvöltötték... A válasz az volt, hogy : "ABBA-t akartok hallgatni? azt azért nem..." Talán ez is szerepet játszhatott, hogy zárásképen most ezt a dalt választották nem kis örömömre. Ahogy elindult az egyenletes döngölés, öröm töltötte el belsőmet, körülöttem pedig heves bólogatásba kezdtek a fiatalok. Ám azért meg kell jegyeznem, hogy a DVD-n szükség lesz utómunkálatokra ennél a dalnál... A billentyűs kétszer kezdett neki a dolognak, de nem igazán sikerült megtalálnia a megfelelő hangnemet... Kicsit talán szét is estek, de ennek ellenére örömmel vettem tudomásul, hogy csak sikerült élőben is meghallgatnom ezt az igen súlyosra sikerült ABBA feldolgozást.
Mivel így nem lehet búcsúzni ezért a Candermass volt tagja előadásában meghallgattunk egy King Diamond feldolgozást, a Black Funeral -t. A felkonferálás igen morbidra sikerült: Na jó, jöjjön egy kedves dal a sátánról..."
Az ígérteknek megfelelően a koncert (szünettel együtt) három órás volt! Negyed tizenkettő körül szállingóztunk ki a csarnokból. A Therion 20 éves jubileumi koncertje, amely DVD felvétel is volt, igencsak jól sikerült.
A remek énekesek (időnként 4 énekes és egy énekes hölgy együtt a színpadon), jelmezek, színházi kellékek, kellően mozgalmas színpadkép, pár nótában hastáncos, élvezetes estét szerzett, elfeledtetve velem a kint tomboló, zsúfolt plázákban fertőző karácsonyi cukormázat.
A közepes számú, ám annál lelkesebb közönség hálás volt az előadásért, és remélem, hamarosan viszontlátjuk ezt az előadást a zeneboltok polcán DVD formátumban!
Legyen az a ráadás erre az évre a Theriontól! T.T. Külön köszönet a Concerto-nak, lehetőségért! Fotók: A CSLP! www.a-cslp.hu
Legutóbbi hozzászólások