Egy jobb világért - Nickelback villáminterjú

…közérthető, egyszerre fogós és érzelmes muzsikájuk mind a keményebb, mind a lágy, érzelmes dallamokat kedvelők körében közönségre talált. Lemezeik egységesen magas színvonalat képviselnek, nem véletlen, hogy mintegy 45 millió példány talált belőlük gazdára, pályafutásukat Grammy-jelölések és hatalmas arénaturnék tarkítják, dalaikat folyamatosan műsorra tűzik a televíziók és a rádióállomások. A tavaly novemberben megjelent ’Here And Now’-val újabb mérföldkőhöz érkezett a zenekar, Chad Kroegerék pedig ennek kapcsán árultak el néhány érdekességet a lemez megszületéséről, a felvételekről, múltról és jelenről, valamint a siker titkáról.

„Szerencsések vagyunk, mivel már a kezdetekkor sem állítottunk korlátokat magunk elé egy olyan elhatározással, hogy csak egy bizonyos típusú zenét fogunk játszani. A rajongóink elfogadják ezt, ami pedig fantasztikus érzés, hiszen így lehetőségünk van változatos lemezeket készíteni.” – így fogalmazott a felvételek utolsó napjaiban Chad Kroeger (ének, gitár). A zenekar gitárosa, Ryan Peake is ebben látja a fennmaradás lehetőségét: „Ha az aktuális divatok szerint alakítod a zenédet, akkor néhány év alatt „lejárt lemezzé” válsz. Egy nap hirtelen felébredsz, és rájössz, hogy balek vagy! De ha őszintén, a dalszerzésre koncentrálva teszed a dolgod, akkor az emberek követni fognak! Szerencsére a mi közönségünkre éppen az jellemző, hogy a zeneipar folyamatos változásainak, szélsőséges mozgásának dacára is mindig mellettünk állnak. Mert végül is egy hosszú nap végén az ember nem akar mást, mint hogy egyszerű és énekelhető dalokat hallhasson. Mindannyian így vagyunk ezzel.”

A ’Here And Now’-t egy húzós, vérbeli Nickelback-himnusz (Bottoms Up), valamint a When We Stand Together vezette fel, utóbbi dallamossága, könnyed hangvétele révén gyorsan meghódította a slágerlistákat. Szövege azonban igen komoly társadalmi problémákat boncolgat: „Tudatosítani kell magunkban azt a tényt, hogy képesek lennénk jobbá tenni a világunkat, ha összefognánk, és egyetlen nagy közösségként tudnánk cselekedni; ha az egyes országok nem csak a saját gondjaikkal törődnénk. Túl könnyű, ha TV-nézés közben szembesülünk ezzel, majd egész egyszerűen csatornát váltunk! Erre akartam felhívni az emberek figyelmét! És akármennyire is nyálasan hangzik, szükségesnek éreztem, hogy a szöveg súlyos mondanivalóját valami könnyedebb zenével oldjam fel. Szerintem sikerült megtalálni az egyensúlyt!”

Az aktualitások mellett a tagok szívesen meséltek karrierjük kezdetéről is: „Jézusom, emlékszem, hogy minden este kis klubokban játszottam egy feldolgozás-zenekarral, talán 300 dollárért hetente. Akkor azt gondoltam: ez őrület, mihez fogok kezdeni ennyi pénzzel?” – kuncogott Chad. Testvére, Mike (basszusgitár) is örömmel tekint vissza ezekre az időkre: „Mindig arra gondoltunk, hogy mennyire jó lenne, ha a dalainkat a családtagjainkon és a barátainkon kívül másoknak is eljátszhatnánk! De hidd el, hogy kölykökként, a pentaton skálát gyakorolva egyikünk sem gondolta, hogy egyszer majd a Wembley-ben fogunk kikötni. Mindez csak ábránd volt, egészen a ’Silver Side Up’ lemez megjelenéséig, amikor hirtelen valóra vált, amint mindannyian szerettünk volna. Ekkor éreztük úgy, hogy világszínvonalú teljesítményt kell nyújtanunk, és létre kell hoznunk egy aréna méretekben is szórakoztató rock and roll show-t.”

Chad hozzátette: „Én ilyenkor „über party módba” kapcsolok; mintha egy 20.000 fős privát buli ceremóniamestere lennék. Úgy értem, hogy többről van szó, mint ennek a hatalmas produkciónak az előadásáról: inkább egy óriási ünnepség ez, ahol a rajongók együtt vannak, együtt tombolhatják ki magukat.”

A néhány hónapja megjelent ’Here And Now’ megszületésének körülményeiben fontos változás állt be azáltal, hogy a zenekar ezúttal külső producer nélkül, kizárólag a saját elképzeléseik szerint dolgozhatott. A 2011 áprilisától októberéig tartó munkára Daniel Adair dobos így emlékszik vissza: „A stúdiózás nagyon nagy móka volt: csak mi négyen, producer nélkül, így szabadon tehettük a dolgunkat úgy, ahogy jónak láttuk. Például hétvégéken nem dolgoztunk, és ez nagy különbség volt a ’Dark Horse’ felvételeihez képest. Ha két hónapon keresztül napi 14 órát dolgozol, az nem csak nem egészséges, de még csak nem is vezet eredményre. Normális időbeosztással ugyanennyi idő alatt sokkal jobb munkát lehet végezni!”

Ryan Peake: „Egyáltalán nem tervezgettünk, ezért is lett kiegyensúlyozott a lemez: kemény rock dalok, populárisabb hangzásúak, lágyabbak és táncolósak egyaránt felkerültek rá. Rengeteg ötletünk volt, és addig szöszöltünk rajtuk, amíg mindannyian elégedettek nem lettünk.”

Mike Kroeger: „A legnagyobb kihívás az, hogy minél több lemezt készítünk, annál jobban érezzük, hogy mélyebbre kell ásnunk olyan dolgokba, melyeket korábban még nem csináltunk, de ugyanakkor a közönség igényeinek is meg kell felelniük. Számtalanszor előfordult, hogy valamit nem éreztünk elég jónak, az ilyen ötleteket inkább alapjaiban gondoltuk újra, leromboltuk, majd kezdtük elölről az egészet.

Tisztában vagyunk azzal, hogy mit csináltunk a múltban, és hogy hol vannak a korlátaink. Mindig úgy megyünk be a stúdióba, hogy a végeredménnyel boldoggá tegyük a rajongóinkat; hogy igazán szeressék a lemezeinket. Ezért küzdünk minden egyes alkalommal, és amíg az emberek kíváncsiak ránk, addig ezt is fogjuk tenni. Hiszen ez a világ legjobb melója.”