Michael Schenker: Temple Of Rock

írta Bigfoot | 2011.10.09.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Inakustik

Weblap: 

Stílus: hard rock

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

Mindig is bajban voltam Michael Schenkerrel. A Gibson Flying V legnagyobb mesterének tehetségéhez nem fér kétség, a UFO-val készített lemezeit a mai napig nagyon szívesen hallgatom, de nem csak a hetvenes évekből, hanem a kilencvenes évtized végétől, amikor pár évre újra egyesítette erőit Phil Mogg-gal. Viszont a szólótevékenységével mindig is hadilábon álltam, mert ugyan mindegyik albumán akadtak nagyon figyelemre méltó kompozíciók, de egy csomó közhelyes, időnként slágerbe forduló szerzemény nagyban lerontotta albumainak színvonalát. Azért érdeklődéssel vártam a germán gitárzseni legújabb dobását. Elvárásaim csak részben teljesültek. Pedig Schenker jó csapatot hozott össze a felvételekhez, a vendégekről nem is beszélve. Talán túl erős, hogy az album egy kliséhalmaz, de nem egy izgalmas anyag. Nem mondom, hogy nincsenek olyan részek, melyek odavágnak, de összességében nem szól nagyot. Néhány ragyogóan eltalált riff ugyan sorakozik egymás után, Schenker időnként brilliáns szólókat produkál a dalokban, legyenek azok hard rockos nyúzások vagy mély érzelmű, dallamos futamok, (ezen a téren ő mindig tudta, mit kell csinálni) de az időnként banalitásba hajló énekdallamok sokat rontanak a produkció minőségén. Például ilyen a How Long – nagyon jó kezdés lehetne - vagy a  Falling Angel. A Hanging On pedig úgy, ahogy van, rossz. A With You egy remekül sikerült blues, de sajnos, az utána következő Before The Devil Knows You’re Dead szirupos dallama, pufogó ritmusa elrontja a hangulatot. A gitár nyersen, arcbamászó módon szól, hallatszik a UFO stílusa, be lehetne indulni a dübörgésre, ám mindig lehűti valami a hangulatot. Michael körül állandó a zenészvándorlás, talán azért, mert folyamatos útkeresésben van lassan negyven éve, de még nem talált rá a megfelelő irányra.

Az alapvető baj az, hogy szerintem magának az énekesnek a választása sem volt valami jó, engem legalább is idegesít Michael Voss hangja: stílustalan és minden dalt ugyanúgy ad elő. Schenker mögött parádés nevek sorakoznak fel a vendégkollégák listáján: itt van Don Airey, Leslie West, Carmine Appice, Simon Phillips, a tesó, Rudy is a Scorpionsból, sőt maga TJ Hooker – William Shatner hangja is felcsendül a bevezetőben. Úgy tűnik, a korosodó színész tényleg szereti a rockműfajt, gondoljunk csak a nemrég elkészült önálló lemezére. 

Pontszám: 7